A lány rájött,
hogy szereti, sőt kívánja, a fájdalmat melytől érzéki teste nem tud szabadulni
bárhogy is szeretné. Bár még csak most bontogatja szárnyait e világban, de tudta,
hogy sok buja óra vár rá miközben megismeri legvadabb, legbensőbb vágyait.
Miközben az este nem múlt el nyomtalan lelkében és testén egyaránt, valahogy
mégis lassan elnyomta az álom. De ami ekkor történt arra ő sem gondolt volna.
Mintha minden rejtett perverz vágya egy csapásra valósággá vált volna. És fantáziája
létrehozta számára a tökéletes környezetet a tanuláshoz.
Valahol legbelül
tudta, hogy amit most lát és tapasztal az nem a valóság, de mégsem akart felébredni,
mert szinte minden érzékszerve azt sugallta, hogy ezt most meg kell
tapasztalnia.
Bár látta magát
egy percre, kívülről ahogy ki van kötözve, keze egy kalodában lába pedig a
kaloda lábaihoz kötve, miközben hatalmas melleit egy erősre szőtt kötéllel
kötötték meg akár egy hám. Reszketett és rémült volt, segítségért kiáltott. De
hosszas próbálkozás után sem jött senki a segítségére. Mikor zokogásba tört ki,
mert úgy érezte innen nincsen menekvés. Teljesen kiszolgáltatottnak érezte magát,
de valahogy mégis élvezte, hogy most nem kell megfelelnie, vagy gondolkodnia
csak sodródni az árral. Mikor egy pálca csattant a hátán. Nem tudta honnan jön
az ütés csak felsikított. Egy határozott suhintás most a fenekén csattant majd
újra és újra lesújtott. A lány zokogott, mert már nem tudott többet elviselni.
Ekkor a hang csak ennyit mondott, - Tudom, hogy élvezed, ribanc ne játszd meg
magad vagy kapsz még. A lány könnyek között csak az tudta mondani,- Nem játszom
meg tényleg fáj. Még egy pálcacsapást érzett és egy határozott hangot hallott
utána. Ki vagyok neked válaszolj? Az Uram! - válaszolta a lány, hisz ezt már megtanulta.
Akkor így válaszolj nekem vagy nem emlékszel mit parancsoltak neked múltkor. A
lánynak nem sok sejtése volt, mert éppen csak most csöppent bele az álomba. De
csak annyit felelt, hogy - Igen Uram tudom. Jól van, akkor ma este jól fogod,
magad érezni miközben eljátszom veled. – szólalt meg az idegen. Aki most
kilépett a pislákoló gyertyaláng homályába.
Mikor a lány meglátta a Férfit rájött, hogy az
elméje gúnyt űz belőle, mert pont az a Férfi volt ott, aki a minap a
munkahelyén belemarkolt húsos seggébe. Bár akkor egy pofont adott az idegennek,
mert annyira váratlan volt számára, most mégis ő az, aki a megnyugvást jelenti
és alázattal átadná neki egész testét. Így csak annyit tudott mondani, Tegyél
velem bármit Uram, szolgálni akarlak. A lány megrettent, mert mintha ajkai
önállóan mondták volna e szavakat. Erre a Férfi egy jégkockát vett elő melyet a
lány hátán és combjain végigvezetett. Valamelyest érezte, hogy enyhülnek égő csíkjai
testén miközben a Férfi csak ennyit mondott, Nem kell félned, vigyázok rád, de
válaszolj az alábbi kérdésre.
Az égő poklot akarod,
bejárni vagy inkább választanád a hatalmasságok kertjét?
A lány nem
habozott, fura mód azonnal tudta melyiket fogja választani. Az égő poklot
választom Uram - szólt a lány. A fájdalom ellenére átjárta a testét a nyugalom.
Biztonságban éreztet magát a Férfi mellett. És rájött még valamire. Rájött
miért izgatja ennyire ez a világ. Még magának is nehezen ismerte be, de izgatta
a fizikai fájdalom. Az, hogy a Férfi domináns viselkedése levette a lábáról,
csak egy dolog. Felüdülés volt, végre átadni valakinek az irányítást saját
maga, a teste felett. A másik dolog, ami vonzóvá tette a lány számára ezt a
világot, hogy úgy érezte az a sok lelki fájdalom, amit évek óta cipel, egy- egy
ilyen alkalommal távozni tud, vagy ha nem is távozik, de legalább a fizikai
fájdalomra való koncentrálás, a fizikai fájdalom megélése elnyomja a lelki
fájdalmat. És a harmadik, nem utolsó sorban legfontosabb, úgy érezte, hogy egy tízes
skálán lévő hetes erősségű fenekelésnél, a megmaradt külső nyomok által, az
égető fájdalom által tovább érezheti a Férfit magán. Bár idegenkedett sok mindentől, ebből a világból,
most mégis úgy érezte, hogy szeretne minél több mindent átélni, megtapasztalni.
És ekkor tudatosult a lányban, hogy elméje miért is vitte ebbe a világba.
Miután kimondta,
hogy az égő poklot választja, hol félelemmel, hol vággyal teli érzések
kerítették hatalmába. Mindennél jobban vágyta a Férfi érintését, minden
formában. Átengedte magát az érzésnek, és kíváncsian várta, mit tesz vele a
számára idegen Férfi. Ahogy a Férfi közeledett a lány szíve egyre hevesebben
vert, alig várta, hogy a kezeit magán érezze. Miközben belenézett az erőt, de
mégis biztonságot sugárzó arcába, érezte, hogy valami csorog a belső combján.
Nem kellett a Férfinek hozzá érnie, hogy felizgassa. Uram, tégy velem, amit
szeretnél - szólt a lány, a testem a Te kezedben, készen áll, hogy szolgáljon.
Mit tegyek?
Látom tanulásra
alkalmas vagy, valami biztos lesz belőled te kis haszontalan ribanc. - szólalt
meg a Férfi határozottan. És míg szavai elhagyták száját keze elkezdte egy csigán
keresztül egy lánccal a kalodát magasabbra emelni. A lánynak egyre csak
magasabbra és magasabbra kellett nyújtóznia míg már lábujjhegyen állt. Így jó
is lesz! - szólalt meg a Férfi mely hangján. Most meglátom mennyire vagy
kitartó. Tartanod kell magad miközben a választott ajándékot megkapod tőlem. És
ezzel a Férfi egy vaskos viaszgyertyát vett elő az ódon szekrényből, melynek ajtaja
csak úgy csikorgott. A lány próbálta megnézni mi történhet most de fejét
annyira már nem tudta elforgatni. A Férfi meggyújtotta a gyufát, az égő foszfor
illatát a lány is felismerte, majd a kanóc felperzselődésére lett figyelmes. Szinte
biztos volt benne hogy a Férfi nem a romantikus együttléthez gyújt gyertyát, de
fogalma sem volt arról, hogy mi is akár a Férfi vele művelni. Csak arra tudott gondolni,
hogy lábujjhegyen megtartsa testét mely percről percre egyre nehezebb és
nehezebb volt.
Mit gondolsz, te
kis haszontalan mit kezdek most veled? - kérdezte a Férfi a lánytól, bár választ
nagyon nem várt, mert a nagy gyertyából a felolvadó viaszt lassan apró pontokba
a lány gerince mentén elkezdte csepegtetni. A lány az első pár cseppet szó
nélkül tűrte majd felszisszent. Csöndet! - szólalt meg a Férfi, te választottad
ezt és ezzel egy nagyobb mennyiséget a lány kérek feneke közé locsolta. A viasz
lassan megkötött miközben folyt a lány két feneke között egészen csöpp kis ánuszáig
ami azonnal összerezzent mikor a forró nedű elérte. A lány hátsója izzott, de
kopasz kis pinája percről percre nedvesebb lett. Mégis halk elhaló zokogás tört
rá. A fájdalom több volt mint jóleső. A lábai nem akartak már tartani remegtek.
De nem volt választása nem tudott menekülni. Ki volt szolgáltatva a Férfi
minden vágyának melyeket legbelül mindennel jobban élvezett. És mikor azt
gondolta nem lehet rosszabb hírtelen fenekén a viasz, mint lávafolyam folyt
szakadatlan és elért egészen kopasz lucskos kis kéj lyukáig ahol a szüntelen
nedvesség megszilárdította azt. Nem tudta, hogy ordítson vagy nyögjön a kéjtől.
Az érzés a kettő keveréke volt. Vágyott is még rá, de szabadult is volna a
helyzetből. Mire a Férfi csak annyit kérdezett milyen az, amikor szolga vagy?
A lány kezdte
kapizsgálni a szolgaság lényegét. Még nagyon új volt ebben a világban. Sok
minden félelemmel töltötte el, mégis sok mindenre nyitottnak érezte magát. Úgy
érezte a történtek hatására folyamatosan szélesedik kifele a komfort zónája.
Gyakorlatilag bármit megtett volna, ezért azt felelte: Amikor szolga vagyok,
alárendelem magam neked, hagyom, hogy irányíts, teljesítem minden mocskos
kívánságod, azt csinálsz velem, amit csak akarsz. Az Férfi közelebb lépett a kalodához,
és végig simította a kezét a lány elérhető testrészein, majd egy pillanat múlva
már csattant is a keze a lány fenekének egyik partján, majd a másikon. A lány
felnyögött, érezte, hogy sajog egyenesen ég a hátsója, de jóleső érzés volt ez
számára. Miközben nem tudták lábai tovább tartani és kezénél fogva lógott a
kalodában, ahol az ütések hatására kissé előre hátra hintázott teste. Alig
várta, hogy a Férfi kiszabadítsa őt a kalodából és hozzá érhessen,
beteljesülhessen a vágy. Mindennél jobban kívánta, hogy magában érezhessen a
Férfi, forró, kemény, lüktető farkát. A Férfi átkarolta a lány remegő testét,
óvatosan kiszabadította a kalodából és egy szintén öreg dohos fa asztalra
ültette őt. Végig csókolta a testét, majd mikor a fejéhez ért a nyakára tette a
kezét, picit megszorította és szenvedélyesen megcsókolta a lányt. A lány
legszívesebben leteperte volna az asztalra a Férfit, de tudta jól nem teheti
meg. Így megkérdezte tőle: hozzád érhetek már Uram?
A lány már
olyannyira belefeledkezett a fájdalom és gyönyör átélésébe, hogy el is
felejtette, hogy álmodik, számára ez inkább már a valóság volt, amire régóta
vágyott és most megélhetett. Legszívesebben nem is ébredt volna fel belőle. De
hírtelen mégis kegyetlenül visszarántotta a valóságba a megszólaló ébresztőjének
a hangja. Gyorsan kinyomta, hátha még vissza tud aludni. Akárhogy is
próbálkozott már nem sikerült visszatérnie a számára olyan kedves világba, bár két
dolgot mégis magával hozott. Az első melyben biztos volt, hogy az álmot a
valóságban is meg akarja élni azzal a személlyel akiben, megbízik, akit
szolgálni szeretne, aki számára nem más volt, mint az Öltönyös. A másik, melyhez
nem férhetett kétség, hogy az álomban a Férfi nem hazudott, tényleg élvezte a
lány az álom minden percét, hisz nem csak álmában, de a valóságban is érezte
ennek jeleit, mikor megérintette lucskos kopasz kis pináját, mely úszott a
nedvességben. Számára ez ismeretlen volt ezen a szinten, így alig várta már
azt, hogy az Öltönyössel lehessen, és álma valósággá formálódhasson.
Hmmm, fincsi ����❤
VálaszTörlés